Autóhiteles érdekességek


A pénzügyi Békéltető Testület határozataiból kiderül, hogy évekig kell még fizetniük azoknak az autóhiteleseknek, akiknek a bank elvette az autóját. Történtek ezzel kapcsolatban egyezkedések a bankokkal, aminek az eredménye az lett, hogy elengedték az adósoknak az extra költségeket, és engedték, hogy kedvezőbb, vagy kamatmentes legyen a tartozás.

A sok bedőlt autóhitel oka, a folyamatosan gyengülő forint, hisz ez emeli, emelte a svájci frankos autóhitel forintra számított összegét. Addig-addig, míg az adós fizetés képtelenné válik. Ezzel szemben viszont az autók értéke évről-évre csökken, tehát egy idő után már a fennálló tartozás jóval magasabb, mint a gépjármű tényleges értéke. Ez főként azoknál az autóknál fordul elő, ahol a vételárat 80-100-ban hitelből oldották meg. Mivel az autó értéke nem fedezi a már az értékvesztés miatt a tartozást, ezért amikor a bank azt elveszi, a tartozás igen jelentős része megmarad. Az adós ezt természetesen köteles törleszteni, annak ellenére, hogy a gépjármű már nincs is a tulajdonában. Sajnos utólag látszik, tapasztaljuk, hogy sokaknak nem volt jó döntés deviza alapú hitelből finanszírozni az autóvásárlást. Elkeserítő az is, hogy a finanszírozók sem túl engedékenyek az adósokkal szemben. A Pénzügyi Békéltető Testület segítségével annyiban tudtak megegyezni a bankok az eladósodott ügyfelekkel, hogy legalább a büntető kamatoktól, és az egyéb költségektől eltekintsenek. Tudunk olyan esetről, amikor az autóhitelét nem tudta fizetni az ügyfél, ezért a bank végül elvitte az autóját. Ezzel viszont nem rendezett mindent, mint kiderült, és egy összegben követelték tőle a fennmaradó tartozást. Elkeseredésében a korábban említett, rövidített nevén PBT-hez fordult segítségért. Azt kérte az ügyfél, hogy a fennmaradó tartozását 40 ezer forintos havi részletekben törleszthesse. Sikerült is megegyeznie a bankkal, és 200 ezer forint tartozástól el is tekintettek, és 60 hónapra 3,5 százalékos fix kamatozással kapott is részletfizetési lehetőséget. A történet előzménye, hogy 2007 februárjában, kettőmillió-kilencszázötvenezer forintért megvásárolt egy Mitsubishi Coltot az ügyfél. Saját erőből nem tudta volna kifizetni, ezért hitelt vett fel. Tíz éves futamidőre, két és félmillió forintnyi svájci frank alapú devizahitelt vett fel rá. Vele is az történt, mint az esetek többségében, hogy a kezdetben alacsonynak mondható 20.494 forintos havi törlesztő (153.22 forintos árfolyamon) idővel a megemelkedett, a svájci frank erősödése miatt. Kezdetben csak magasabb lett, 39.069 Ft-ra nőtt, de később drasztikus változások léptek fel, amik 2009-re már fizetési nehézségeket okoztak. 2010 januárjában az ügyfél jelezte a bankja felé problémáját, hogy elébe menjen a dolgoknak, de nem kapott segítséget. Próbálta fizetni a megemelkedett részleteit, mígnem 2011 októberében újból megkereste a bankot email formájában, és telefonon is azzal a szándékkal, hogy szeretné kérni, hogy havi negyvenezer forintra csökkentsék a havi részleteket. Ennyit még ki tudna minden hónapban fizetni. Sajnos csak három hónapos fizetési könnyítést tudtak neki felajánlani, aminek a végeredménye az lett, hogy a bank idén márciusban felmondta vele a szerződést, és követelte egy összegben az ügyféltől a tartozást. Mivel az ügyfél ezt nem tudta kifizetni, ezért az autót is át kellett nekik adnia. A PBT előtt annyit kért a finanszírozótól még, hogy ha van rá mód, fizethesse a havi negyvenezer forintot, és használhassa az autót is. Természetesen nem engedélyezték neki, mivel a tartozás összesen 3,249 millió forintot tett ki. A szerződés felmondása, és az autó elvétele után a gépjárművet egymillió-ötvenezer forintért értékesítette a bank. A tartozás összege így ugyan csökkent, de még mindig arra várt, hogy az adós ezt megfizesse, pedig az autója már meg sem volt. A fennmaradó tartozás 2,076 millió forintra rúgott ekkor, amit 37.811 forintos havi részletekre ítéltek meg. Akadt már olyan eset is, amikor a tartozás kamatmentes hitellé vált. 2008 tavaszán egy ügyfél hatszázezer forint svájci frank alapú, változó kamatozású hitelt vett fel autóvásárláshoz. Egy BMW-t vett így 72 hónapos futamidőre. A szerződésben a teljes hiteldíj mutató 28,889 százalék volt. Ez a thm az ilyen jellegű deviza hiteleknél elég magasnak számított, majdnem duplája a szokásosnak. Két év múlva, az ügyfél kénytelen volt fizetési módosítást kérni, mert nem bírta fizetni a törlesztőt. Ez sikerült is, 76 erez forintot tőkésítettek, és így a törlesztő kevesebb lett, fix lett a havi törlesztő, így változó lett a futamidő. Sajnos az ügyfél így sem tudta minden hónapban ezt rendszeresen fizetni, így a bank a szerződést 2011 szeptemberében felmondta. 2012 tavaszára már az autót is követelték tőle, amit át is kellett adnia. Az ügyfél végül a PBT-hez fordult segítségért, mivel a bank által megállapított Eurotax érték visszavételkor 308 ezer forint volt, tehát jóval kevesebb, mint a vételi, azon kívül még 127 ezer forint behajtási költséget is felszámoltak neki. Az egyezkedés végül sikeres volt, és legalább a behajtási költséget elengedték neki az 53 ezer forintos késedelmi kamattal együtt. Az autó vételárát is megemelték 558 ezer forintra, és így az ügyfél költsége az egyezség keretén belül 307 ezer forinton tetőzött. A fennmarad tartozását az ügyfél kamatmentes hitelként törleszthette, 36 hónapos futamidőre megállapítva. Így a törlesztő 8.526 forint lett, amit már egy olyan autóra fizethetett sajnos, ami nincs is a tulajdonában. Akadt már olyan autóhiteles is, akitől elvette a bank az autót, és ezért az ügyfél a PBT előtt azzal érvelt, hogy nem érti, miért követel tőle a bank még bármit is, hiszen az eddigi futamidő alatt, jóval többet is kifizetett már, mint az autó értéke. Mivel most még az autó sincs nála, így jogtalannak érzi azt, hogy továbbiakban bármit is fizessen. Teljesen indokolatlannak tartotta, hogy számon kérjék tőle a kamatokat, és további törlesztő részleteket. Abban szeretett volna megállapodni a bankkal, hogy kész lenne fizetni a továbbiakban, ha legalább az autót visszakaphatná. Ezt persze a finanszírozó nem vélte jogosnak, és megalapozottnak, ahogy a PBT sem, és az eljárást megszüntették. A PBT azzal indokolta a dolgot, hogy a kölcsönszerződésben meghatározott összeget folyósította a bank, tehát a visszafizetési kötelezettség független attól, hogy a tulajdonában van-e az autó vagy sem. Amennyiben a bank él a vételi jogával, és a kocsit értékesíti is, akkor sem szűnik meg az ügyfél fizetési kötelezettség addig, amíg még van hátraléka. Az autó értékét beszámítják ugyan, és ez csökkenti a tartozást, de ami marad azt is meg kell fizetnie. A finanszírozó egyébként tett egyezségi ajánlatot az ügyfélnek az eljárás alatt, de ő erre nem reagált.

Vissza a hírekhez »
Vissza az Autóhitel Portál főoldalára »